Avagy a színtelen, szagtalan, szúrósszagú büdös gázok ellenszere
Történetesen az egyetlen nyitott alomtálcában az almot olyan gyakran kellett már kicserélni, hogy beleuntam. Nem volt más választásom, mint beújítani három fedett alomtálcát.
Azok kedvéért, akik ezt eddig nem tudták, tájékoztatásul közlöm, hogy a macska szobatiszta állat. Bármennyire hihetetlen, ez számomra nem volt egyértelmű. Gyerekkoromban ez a kérdés amúgy sem volt életszerű, mivel a macskáink az udvaron laktak, meg a pincében. Különben is, gyerekfejjel törődtem is én azzal, hogy hová piszkítanak. Annyi érdekelt belőlük, hogy amikor kedvem szottyant ölbe vettem az egyiket, megsimogattam, és addig cirógattam, ameddig csak hagyta. Amikor megunta, akkor nem feszítettem nagyon a húrt, jobban tartottam a macska éles fegyvereitől, mintsem ráerőltessem a dédelgetésemet. Nem is tudom nagyon felidézni, hogy valaha a házba bepiszkítottak volna. Azt gyakran láttam, hogy gödröt ásnak a kertben, fölé hajolnak, és amikor távozott, aminek távoznia kellett alul, megszagolgatták, és gondosan betemették a gödröt. Nekem ez a macska szokás fel se tűnt. Bezzeg a kutya. Nade ezt inkább hagyjuk is, nem újkeletű a mondás: „Ott hagyta, mint eb a …” 🙂
Visszakanyarodva az alomtálcához, fontos megemlíteni, hogy anno az egyetlen, legegyszerűbb, legolcsóbb alomtálcával indultunk. Vettünk hozzá (nem biológiailag lebomló) zacskót, amivel kibéleltük, és volt egy kerete, amivel a bélést rögzíteni lehetett. Eleinte ez a három pindur cirmosnak tökéletes illemhely volt. Amikor belemásztak – mert szó szerint mászniuk kellett, hiszen olyan kicsik voltak, mint maga az alomtálca pereme -, szépen elvégezték a dolgukat, és akár 2-3 nap alatt telt meg annyira, hogy kiszedegettük a megkövült szerves elemeket. Aztán 5-6 nap után az egészet cseréltük.
Mostanra azonban akkorára nőttek, hogy egyetlen esemény után is megütötte az orrom ingerküszöbét a visszamaradt szag. Vettünk illatosított almot. Folyadék hatására csomósodó alomot. Mindenféle jót ígérő fajtát, de elég soká esett le a tantusz: három macska nem fér meg egy tálcában. Ami pedig külön bosszantó volt, hogy a lendületes széklettemetkezési vállalat (értsd alatta: cicatappancs) rendre a tálca köré kavarta ki az alom morzsáit, amit aztán széthordtak mindenfelé. Nem győztük összeszedegetni utánuk.
Olvastam egy írást arról, hogy alomtálcából annyi kell, ahány macska van, és kell egy ráadás is. Talán igaz, talán csak marketingfogás, hogy eggyel többet adjanak el, nem tudom. Mindenesetre beszereztem a régi mellé három akkora fedett alomtálcát, amiben bőven meg is tudnak fordulni, mivel a bolti eladónak egyetlen kérdése volt: meg tud-e ebben vajon fordulni, mert ha igen, akkor jó választás.
Megvettem. Haza is hoztam. Megtöltöttem illatos, csomósodó alommal. Bemutattam a cicusoknak: tádám, új toalettek! De ők csak nézték, szagolgatták eleinte. Aztán megböködték az orrukkal az ajtaját: jé, billeg, mondta Maszat. Kyra tartózkódóan, de egy kis tessékelés után csak belebújt. Millie volt a legkevésbé oda a változásért, de végül csak kipróbálta ő is. Maszt viszont olyan lelkes volt, hogy első alkalommal szó szerint beköltözött. Ki se akart jönni. Persze lehet, hogy a billenő ajtó szokatlan volt neki, de ha az ajtót kitámasztottuk, és hivogattuk, akkor sem akart kijönni. Le is feküdt benne.
Aztán, amikor már használni kezdték, a gyerekekkel jókat derültünk, amikor az egyikőjük felavatta. Talán Maszat volt. Bement, és szokás szerint ásott egy gödröt. Természetesen az oldalának ahogy nekicsapódott a granulátum, olyan hangot hallatott, mint egy kaparászó egér. Több se kellett a két másiknak: ott termettek, és lesték, mi történik? Hol az egér? Hadd kapom el tüstén! Millie felmászott a tetejére, és befúrta magát a fal és a fedett alomtálca közé. Kyra az ajtó felől támadóállásba helyezkedve toporgott. Nagyon mókás volt. Aztán dolgavégeztével Maszat kibújt, és büszkén újságolta a többieknek, hogy kérem, ez pont úgy működik, mint a másik WC, csak itt nem kukkolhatnak a lányok! Peckesen tovasétált, míg Millie és Kyra leellenőrizték a széklet kémiai összetételét lab-orr-atóriumukban.
Mára mindegyik fedett alomtálca beüzemelése megtörtént, és láss csodát: tényleg kevésbé jönnek ki a zavaró szagok. Na, nem lett rózsaillatú a cicakaki, de legalább az illatosított alom dominánsabb. Ami pedig külön hasznos, hogy nem szóródik szét a granulátum a padlón.
Macska-otthon fejlesztési fázis: 2.0!