Dorombolás három szólamban

Hurrá! Nyaralunk! (1. rész)

Három gyermekkel elutazni, nem jelent gondot. De három macskával…

A nyár egy jó kis nyaralással az igazi. Nem mindig szervezzük meg jóelőre, mikor és hová megyünk majd nyaralni, de ezúttal már májusban lefoglaltuk a szállást, így nyugodtan lehetett tervezni a programokat.

Rohamléttekkel közeledett az elutazás napja, és azon túl, hogy az itthoni dolgokat el kellett rendezni, a három kis bundás családtag elhelyezéséről is gondoskodni kellett. Itthon semmi szín alatt nem maradhattak, mivel nincs olyan közeli kapcsolat, akitől elvárhatnám, hogy ideutazzon naponta, engedje ki reggel a cicusokat, etesse meg őket naponta többször, ne hagyja elszökni őket, majd éjszakára pedig zárja be őket a kisházba. Persze egy szomszéd esetleg megtenné, de mindenütt kisbaba van, vagy éppen olyan munkabeosztás, ami ezt nem teszi lehetővé. Maradt az elszállásolás idegen helyen. Nade hol?!?

Anyunál akár el is lennének. Egész nap otthon van, a lakása épp elég nagy, az egyik szobát ki lehet nevezni macskalaknak, és szépen be lehet őket zárni, hogy minden helyiséget ne vegyenek birtokba. Anyu se kedveli az elhullatott macskaszőrt. Másrészt olyan édesek, hogy amíg az unokái éppen nem járnak nála, nem érzi egyedül magát. Ha ezt most elolvassa, tuti megszólal: „Jaj, drága fiam, tudod, hogy én sosem vagyok egyedül!” 🙂

Felhívtam hát, és előadtam, mit tervezek. Kicsit sem ódzkodott az ötletemtől. Hurrá! Meg is van oldva. Már csak megfelelő mennyiségű alomra, szárazeledelre és konzervre van szükség, nomeg némi útmutatóra, hogy mikor, mi a teendő velük.

A hasmenésük elmúlt, már a puffadás sem jellemző rájuk. Persze a férgesség folyamatos küzdelem, pont, mint a bolhák, de talán már nem okoznak kellemetlenséget.

Eljött a nagy nap, utazuuuuuuuunk!

Ha elindulunk, sok a csomag… Kép forrása: Pixabay

Mindenki bepakolta a szükséges holmijait, összeszedte a csomagjait, a macskákat elhelyeztem a hordozóba, a hordozót a lányok közé a hátsó ülésre pakoltuk, és elindultunk.

Milyen békések, amikor alusznak…

Az utazás eleinte a miákolásoktól elég feszült volt, de szép lassan mindenki megnyugodott.

Debrecenbe érve kiderült, hogy Anyu covidos lett. Oké, azon túl, hogy a macskák elhelyezésének megoldása egy pillanat alatt kútba esett, eléggé aggódtunk, mivel Anyu elmúlt 70 éves. A covid pedig nem éppen kockázatmentes, pláne, ha van némi alapbetegség is. Neki pedig az ízületei már jópár éve nincsenek csúcsformában… Megbeszéltük telefonon, hogy mik a panaszai. Hallani lehetett a hangján, hogy meg van fázva. Rosszul egyáltalán nem is érzi magát, kicsit berekedt, pár napja fájt a torka és az orra is bedugult, de más panasza nincsen, és különben is, ne aggódjunk, tele van élettel! Oké, akkor boldog szülinapot kívántunk így a távolból, és reméltük, hogy hamarosan személyesen is felköszönthetjük.

Hurrá, Anyuval nincsen nagy baj! Na, de a macskákkal mi lesz?!?

« »