A kérdés egyszerű, vagy mégsem: Nyaralás macskákkal, vagy macskák nélkül?
Egész végig azon tanakodtunk, ki fogadná be a szállásunkon nemkívánatos, de számunkra igencsak nagy becsben tartott cirmosainkat. Egy hét nem a világ, de ha három idegen macskáról van szó, nem elég a jóindulat. Hozzájuk ennél sokkal több megértésre és türelemre van még szükség.
Vegyük sorra, kik jöhetnek számításba!
Anyu ugye kiesett a játékból. Apu? Nem merem leírni, mit gondolok…
A bátyámék. Igen, de ők eleve elhárították a kérdésem. Talán a helyzet miatt meggondolják magukat. A húgomék talán be is vállalnák. Rákérdeztem. Nem tudják biztosítani, hogy ne szökjenek el, ráadásul a szomszéd gyerkőcök meg allergiások a macskaszőrre. Na erről a témáról majd értekezem még. Apósomék dolgoznak, tuti nem lenne idejük rá.
Marad a cicapanzió. Ugyan, mit számít az a napi párezer forint cicánként… vagy mégis? Óh, bár lenne más megoldás!
És lett is!
Miközben azon tanakodtunk, hogy mi legyen, a sógornőm megkérdezte a legidősebb lányától, hogy esetleg befogadják-e erre pár napra a kis jövevényeket. Szerencsére épp online otthoni munkája volt azon a héten, nekik is van egy cicájuk, simán bevállalta őket!
Akkora fellélegzés volt, hogy nem egy idegen helyre kell vigyük őket, hogy arra szavakat sem találok. Most hirtelen.
Másnap elindultunk nyaralni, és a kis trió az unokatesóéknál telepedett le néhány napra.
Boldogan, és kisimultan kaptuk őket vissza, mi több: kalandos sztorival!
Történt ugyanis, hogy a főbérlő és egyben befogadó cicus egész egyszerűen rettegésben élt, amíg a mi kis triónk náluk volt elszállásolva. Egészen pontosan Kyra volt a fegyőr! 🙂
Olyan bátor kiállással védte a tesóit, hogy Rumli berosált, rendesen inába szállt a bátorsága és elbújt. Rumli egy cicamenhelyről örökbefogadott macska. Kissé félénk, ijedős, de nagyon is szerethető cirmos. Nem tudta mire vélje a kis betolakodók érkezését.
Szerencsére néhány nap nem sok, hamar eltelt, és ismét Rumli lett az egyedüli puhatappancsos ura gazdija otthonának.
