Rendszeres, jól adagolt, minőségi
Közhelyesnek tűnik erről írni, de fura mód mégsem olyan egyszerű a kiscicák etetése, mint azt elsőre gondoltam.
Amikor még kissrác voltam, volt egy reklám, „a mi kis éhenkórászunk csak maradékon élt”… Maga a reklám biztos beugrik sokatoknak, és van is ebben azért valami igazság. Amit az ember eszik, és amit meghagy, nem feltétlenül megfelelő, és elég a kiscicáknak. Pláne, ha csak 2-3 hónaposak, és a lakásban tartják őket.
Mi annak idején tényleg csak maradékot adtuk a macskáinknak, mégis úgy emlékszem rájuk, hogy szépek, erősek, és vidámak voltak, pedig mi nem vettünk nekik puccos macskaeledelt. Persze levadászták a környék rágcsálóit, amivel viszont ők maguk kiegészítették étrendjüket.
Tájékozódtam én is állatorvostól, állateledel boltban az eladóktól, internetről, könyvekből, ismerős macskatartóktól, és igyekszem jó gazdi lenni. Többek közt azt tudtam meg, hogy a rendszeresség nagyon fontos. Nem mindegy, mikor adunk nekik enni. Amióta hűvösek az éjjelek, bent alszanak a kiscicák. Elég korán szoktam kelni, és feltűnt, hogy amikor én felkelek és kimegyek a konyhába kávét főzni, ők is mozgolódni kezdenek. Előbb csak hallani, hogy matatnak a helyükön, de aztán nyávognak egyet-egyet, amivel jelzik, hogy itt a reggeli ideje. Reggel 5 és 6 óra között adok is nekik egy adag szárazeledelt. Ugyanúgy kapnak egy adagot 3-4 óra elteltével, és így tovább egész estig 5 alkalommal. Azt is megfigyeltem, hogy este, amikor be szoktam terelni a fekhelyükhöz őket, és le is kapcsolom a villanyukat, van úgy, hogy én még hagynám őket játszadozni, de ők bevonulnak a fekhelyükhöz, és várják a vacsit. Tényleg számít nekik a rendszeresség.
Mindig ugyanaz. Nem variáltunk az ételükön, amióta elláttak jótanáccsal, hogy a jó minőségű eledel nyugodtan adható nekik folyamatosan, nem kell változtatni rajta, mivel minden megtalálható benne, amire szüksége van a kis fejlődő szervezetüknek. Ráadásul nem olyanok, mint mi, nem mondják, hogy most csak desszertet szeretnék. Állítólag nem olyan ínyencek, mint az emberek. Természetesen az idő előhaladtával, amikor félévesek, évesek lesznek, nyilván korukhoz igazítjuk majd az eledelt is, de fokozatos átmenettel.
Egyik alkalommal azon kaptam Millie-t, hogy a konyhaasztalon áll, és dézsmálja a gyerekek maradékát. Krumplipüré volt. Vaj és tejföl volt a krumplihoz keverve, szóval akkora bajt nem csinálhatott, de máskor meg a sült édesburgonya lett a zsákmányuk. Az viszont a vacsorára előkészített nagy tál volt, így a mi vacsink ugrott, mert jól beleettek a macskák. Sebaj, gondoltam! Megeszik majd a cicusok. Aha! Olyan hasmars lett belőle, hogy nem győztem kiszitálni az almukból. 😊
Az volt a legérdekesebb, hogy gyakran, miután megkapták a lányom által gondosan előre kikalkulált mennyiségű adagokat, és megették, pillanatok múlva ott somfordáltak a konyhában, és keresgélték a maradékainkat. Gondoltam, adok nekik többet, hátha nem kujtorognak majd étel után… Meg is lett a böjtje: pocakosabbak lettek tőle. Igen, tudom, ez a bélparazitáktól is lehet, és az is megvan, hogy a „klasszikus” házi macska tartásához annak idején nálunk sem dukált a féreghajtás. Visszatértünk mindenesetre az előírás szerinti adagoláshoz.
Röviden összefoglalva tehát: jó minőségű, kiszámíthatóan ugyanazt az eledelt, megfelelő rendszerességgel és életkorukhoz igazított adagokban ideális adni a kiscicáknak. Meghálálják kiegyensúlyozott viselkedéssel, és egyre szépülő bundával.
