Ünnepelnek a puha tappancsok

Már fél éve, hogy a kis dorombolóművészek velünk vannak. Pár éve elképzelni sem tudtam volna ezt, most pedig naphosszat itt alusznak békésen a kanapén, vagy a szőnyegen. De nem ez az egyetlen, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt.

Ahogy rövidülnek a nappalok, az itthon töltött idő egyre kuckósabb hangulatú lesz. Egyre kevésbé kívánkozik ki az ember az ágyból, és a reggeli kávé után hamar elkészül egy finom gyömbéres tea is. A cicusokat persze ez nem zavarja meg abban, hogy hajnali ötkor szöszmötölni kezdjenek a hálószoba küszöbénél, jelezvén, hogy ideje reggelizni.

Ahogy nyitom az ajtót, azonnal ugrásra kész mind a három. Kyra a leggyorsabb, aztán Millie, és végül Maszat. Illetve Maszat nem is szokott beugrani. Ő inkább megül szépen az ajtó előtt szerényen, és várja, hogy most akkor ki, vagy be?

Persze én épp kifelé tartok, így ahogy kilépek, szaladnak is utánam. Kiosztom a reggelit, és csak ezután mehetek kávét főzni. Erről sem gondoltam, hogy valaha elképzelhető lehet: akármilyen álmosan is, de muszáj előbb reggelit adni nekik, mert különben a kávédarálóba is belebújnak, vagy kiveszik a kezemből.

Pár nap múlva itt a Karácsony. A fenyőfát már jóelőre megvettük, a díszeket is. Előre féltem attól, mi lesz, ha ezek a csillogó, csüngő-lüngő mütyűrök felkerülnek a finom, erdőillatú nordmann fenyőre. A gyerekek kedvéért kivételesen nem Szenteste kezdtünk el díszíteni, hanem pár nappal korábban, hogy a karácsonyi hangulat tovább időzzön a nappalinkban.

Beállítottam a fát, és az ideális nézetét fordítottam a szoba belseje felé. A cirmosok egyelőre ügyet sem vetettek rám. A díszítéskor még elfoglalták magukat a műegerekkel. Pofozgatták, passzolgatták, rágcsálgtatták. Aztán szépen sorban a kisebb-nagyobb fényes gömbök és csillagok felkerültek. Amikor a csúcsdísz már a helyén volt, és a villódzó fények megjelentek, csak csendesen szunyókált mind a három a törzshelyén. Beletelt jónéhány percbe, míg odamerészkedtek a fához.

Először csak megszagolgatták, megböködték nedves orrukkal a díszeket. Kyra a mancsával meg is tapogatta, de tényleg csak kerülgették a fát. Pont, ahogy a mondás is tartja: kerülgeti, mint macska a forró kását. Aztán magukra hagytam őket.

Nem telt el sok idő, csörömpölés, és a gyerekek hangos kiáltozása szólított vissza a nappaliba.

A kezdeti kedves kis ismerkedés után Kyra és Maszat egymás után felugrottak a karácsonyfa alsó ágaira, be a második sor ágai alá, és onnan egyre feljebb másztak, és ott kezdtek, vagy inkább ott folytatták a kergetőzős-verekedős műsort. Igen, a fa nem bírta sokáig, megbillent és úgy 15 fokban meg is dőlt a tartóban. Lezavartam mindkettőt, és a helyreállítással foglalkoztam. Csakhogy épp feküdni készülődtünk, szóval kellett valami hatásosabb megoldás. Egész éjjel nem tudok strázsálni a fa mellett. Játszottunk hát velük egy kicsit, remélve, hogy éjjel nem barmolják szét a komplett karácsonyfát díszekkel, égősorokkal együtt.

Bejött a taktika, nyugalom volt egész éjjel.

Nappal csendesen eltűrték a fa fényes díszeit, csak néhány alsó dísz esett áldozatul játékos mancsaiknak, ami nem is volt olyan feltűnő, ahogyan valami komolyabb dolog sem. Este ugyanis, ahogy kapcsoltam volna a fényeket, nem világítottak. Gondoltam, biztos kihúztam az aljzatot. De látom, be van csatlakoztatva. Akkor talán kikapcsoltam a hosszabbítót. Nézem: világít… és akkor láttam meg, hogy a kis hajszálvékony vezeték az adaptertől alig félméternyire meg van törve. Ajtó nem csukódhatott rá, pedig a törés formája arra emlékeztetett.

Nem is ajtó volt. A vezeték szigetelésén végig az apró pontszerű bemélyesések árulták el a tettest. Elrágták a macskák! Nade melyik volt az?!? És olyat találtam mondani, ami a legkisebb lányom fülét eléggé bántotta, szóval korrigáltam magamat, de közben majd felrobbantam a méregtől, hogy most kezdhetek villanyt szerelni.

Először kifújtam a dühömet, aztán hamar rájöttem, hogy ez egy egyszerű, vékony, sodort rézvezeték. Meg lehet javítani hamar. Sikerült is az érintkezési hibákat megszüntetni, noha a több helyen is keresztülrágott vezeték minden egyes sérülésénél egy-egy centivel így rövidebb lett. Aztán napokig lestem, ki volt a tettes. Egy óvatlan pillanatban kaptam rajta Kyrát, ahogy csámcsog a korábban megjavított kábelen, mintha valami csemegét csócsálna épp. A kár mértékét figyelembe véve elbeszélgettem vele. Másodszor is. Harmadszor is. Aztán meguntam, és éjszakára kihúztam, és az adapteres végét összegöngyölve felraktam a fa felső harmadán lévő ágakra, ahol nem érik könyedén el, és ha nem látják, nem is akad a bajuszukba.

Majd idővel megpróbálom megnevelni őkelmét…

Azért a Karácsony így sem maradt el.