Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy két éve Karácsonykor mi történt. A karácsonyi fényfűzér vezetékét megrágcsálta Kyra olyan mértékben, hogy konkrétan az egyiket kiiktatta. Azon tűnődtem mostanában, miért fanyalodnak időnként a macskáim műanyagvezetékek rágcsálására. Van egy tágas udvarunk, ahol bokrok, fák, farakás, és még préda is található. Szóval, ha nem elég a rágcsa, mi viszi rá őket az ilyen vacak műanyagok megcsócsálására?
Kicsit olvasgattam a témában, és találtam is egy jó kis angol nyelvű cikket erről. Ebben pont ezt a kérdést járják körbe.
Vicces, hogy az újrahasznosítás idétlen kísérletének nevezi a cikkíró az elején. Részben jogos, hogy egy környezetvédelmi körökben szocializálódott macska esetében akár még ez is lehet indok. No, de adjunk kellő komolyságot ennek a kérdésnek.
Mi lehet ennek az oka?
Az elsőre furcsa viselkedés nem csak egy buta szokás. Nem is azért van, mert a macska a műanyagot valami fogyasztható anyagnak képzeli. Ez egy ténylegesen ismert, úgynevezett étkezési zavar, amit úgy hívnak: pica. Ez röviden fogalmazva egy betegség, ami inkább kényszeresség, mely miatt kifejezetten nem élelmiszer jellegű anyagokat fogyaszt a beteg.

Azon túl, hogy ez egy gazdi számára idegesítő, vagy bosszantó szokás, több veszélyt is hordoz magában.
Az egyik, hogy a tárgyak, anyagok megsérthetik a tápcsatorna valamely szakaszát, vagy később el is akadhatnak egyes darabkák, amiket lenyelt a kis kedvencünk.
A másik, ami Kyra esetében sem volt kizárható, hogy a vezeték elrágásakor áramütést kaphat. Persze egy 5-12V közötti gyengeáramú kábel a kellemetlenségen, no meg a keletkezett kárunkon túl komolyabb ártalommal talán nem fenyeget, de ha nekiesne a hosszabbítónak, azt a helyzetet azonnal kezelni kell.
Ezt a viselkedést három jelentős okra vezetik vissza.
A fenti hajlam alapvetően a keleti fajtatiszta macskák esetében jellemző, ami tehát elsődlegesen genetikai hajlam. Így ha burmai, sziámi, vagy valamilyen keleti macskafajta gazdija vagy, érdemes odafigyelni a macskád viselkedésére, mert fokozottan ki vannak téve ennek a fura szokásnak.
Másfelől érheti valamilyen stressz, vagy kerülhet olyan helyzetbe, ami miatt ez a viselkedés tapasztalható lesz nála. Ahogyan az embereknél, a macskáknál is ez lehet átmeneti, egyszeri eset, de visszatérő is lehet ez a tünet.
A harmadik ok egy komolyabb. Elképzelhető ugyanis, hogy valamiféle emésztőszerv-rendszert érintő betegség áll a hátterében. Azt állítja a kutatás, hogy gyomor-, bélpanaszok, gyulladás, vagy paraziták is okozhatják egy macskánál, hogy műanyagot, vagy egyéb, nem élelmiszer jellegű anyagokat egyenek. Ez azért is veszélyes lehet, mert rejtélyes házi kedvencünk, a macska nem beszél belső problémáiról, és bajairól, csak ritkán. Megeshet, hogy már csak akkor tudható meg, hogy baja van, amikor már a tünetek mögött komoly betegség áll.
Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy fura dolgokat egyen a cicus?

A macska alapvetően kíváncsi, és magas intelligenciája miatt elunja a megszokott játékait. Ha a lakásban él, és nem jár ki rendszeresen, mindenképpen – a macska szempontjából – izgalmas környezetet kell teremteni számára. Különösen igaz ez a genetikai szempontból kitett burmai, és sziámi, tehát a keleti macska fajtákkal az élen.
Azt más helyen is olvastam, hogy ne hanyagoljuk el a macskánkat. Fontos a velük töltött idő: játsszunk a kedvencünkkel minden áldott nap! Ezzel akadályozhatjuk meg, hogy egyszerű szobadíszekké váljanak puhapraclijú, csillogó szemű, végtelenül játékos macskáink.
Mi van, ha már beütött a baj?
Hogyan szoktassuk le a fura dolgok megevéséről a macskánkat?
Elsősorban érdemes az állatorvost felkeresni, és konzultálni a szakemberrel. No meg a pocakja tartalmát sem árt több napja fennálló tünetek esetén átvizsgáltatni. Erre érdemes az étrendjével, az ürítési szokásain át egyéb szokatlan viselkedések felsorolásával készülnünk. Így alapos, és nem gyenge lábakon álló diagnózist kapunk.
Ezek ha nem válnak be, a cikk egy amerikai állatorvosi viselkedéskutató intézetet ajánl. Itt kicsit elakadtam, mert ehhez hasonlót azért kis hazánkban nem tudom, hogy találunk-e. Mindenesetre erre vonatkozóan én a tudományos kutatások helyszíneit leszámítva nem találtam ilyennel foglalkozó intézményt. Ha valaki tud ilyet, örömmel veszem, ha megírja.
Ha az állatorvos szerint a macskánk egyébként egészséges, ajánl számunkra néhány megszívlelendő tippet.
Gazdagítsuk macskánk környezetét
Ez többet jelent a kedvencünkkel való rendszeres játéknál. Magában foglalja a függőleges mozgásteret is. A pihenőhelyeket, a rejtekhelyet, az edzést, az érzékek stimulálását, a (nem megenni, csak) rágni való dolgokat és a vadászható játékokat. Ezen kívül a macska tanítását is ide sorolja. A legegyszerűbb, ha minden alkalommal, ahogy rajtakapjuk, eltereljük a figyelmét magunkra. Ezzel kódolhatjuk át a macskánk rossz szokását.
Távolítsuk el a műanyagokat a macska környezetéből
Ez nem könnyű feladat, hiszen rengeteg dolgunk műanyagból készült, de meg kell próbálni. Mi van, ha ez nem oldható meg, vagy csak részben? Hogyha a probléma továbbra is fennál, érdemes saját macska rezidenciát létrehozni, vagyis egy külön szobát. Persze, ha van rá lehetőségünk, és gondoskodnunk kell a helyiségben ételről, italról, fekhelyről, lehetőleg természetes fényforrásról, és játékokról.
Kínáljunk rágójáték alternatívákat
Kreatívnak kell lennünk, és biztonságos tárgyakat kell kínálnunk, amik ugyanolyan érzést keltenek, mint a műanyag a szájában. Ez jelentheti a kutyáknak szánt rágókat, szárított húsokat vagy a jutalomfalatokat. Lehetséges alternatíva még a macskafű vagy a macskamenta is. Az ételt kipotyogtató játékok választéka gyakorlatilag végtelen.
Érdemes ezeket nem drasztikus gyorsasággal cserélgetni. Csak szépen lassan, próbálgatva megkeresni a legmegfelelőbbet, nehogy ezzel is növeljük a stresszforrást házikedvencünk számára.
Utolsó esély: a keserű spray
Ha azonban semmi nem válik be, jöhet a keserű spray. A veszélyes dolgokra szórjuk rá, így oda már biztosan nem tér vissza. Ügyelni kell, hogy ne keressen alternatív veszélyes anyagot.
Ami miatt elgondolkodtam ezen, főképp az, hogy az én macskáim idén messze elkerültek mindenféle vezetéket. 🙂

Talán ez a cikkem nem volt olyan izgalmas olvasmányélmény, de itt a hasznosság volt részemről a magasabb cél.