Dorombolás három szólamban

A vadászösztön jutalma – a zsákmány

Amikor a meglepetést moziélménnyel fokozta Millie

Itthonról végeztem a munkám, és arra lettem figyelmes, hogy a félig nyitott erkélyajtón keresztül Millie nyávog. Nem a szokott módon, mint aki bekívánkozik, inkább olyan hangot hallatott, mint aki dicsekszik.

Odanézek, hát a szájában egy teljes életnagyságú, valódi mezei egér volt!

A prédával dicsekvő oroszlán

Kinyitottam neki az ajtót. Mindjárt be is akart jönni, de mindenféle szörnyűséges betegség terjesztőjét vizionáltam az egértetembe, szóval nem hagytam, hogy behozza. Letette a legfelső lépcsőre, és várta, hogy mit szólok hozzá.

Lelkendezve megdicsértem, és miközben simogattam okos buksiját, szépen az egeret kipenderítettem a terasz kövezetére. Millie felkapta, morogva kimasírozott vele a fűbe, és látványosan körülnézett. Hamarosan köré gyűltek a többiek és tudományosan megértekezték a történteket:

Tündöklés a vadásztársak előtt

– Te, Millie, ezt tényleg te fogtad?

– Naná, mégis mit gondoltál, a neten rendeltem?!?

– Oké, elhisszük neked, de csak mert a te szagod rajta van. Máskor légy oly szíves, tarts nekünk bemutatót, mert a gazdi szerint ezen a környéken ez a gabonapusztító rágcsáló csodaszámba menő ritkaságnak számít.

És ezután következett az igazi show

Miután eldiskuráltak, és Millie jól beszámolt harci élményeiről, úgy látta helyesnek, ha a dicsőségben sütkérezik még.

Alaposan megforgatta, megröptette a szegény – immár kimúlt – rágcsálót.

Látván az – elsősorban a gazdi figyelméért folytatott – gigászi küzdelmét, megkértem a legnagyobb gyermekemet, csináljon pár fotót.

És szájtátva bámultam, milyen díjnyertes fotókat sikerült készítenie…

Azt hiszem, ez egy naplóbejegyzést mindenképpen megért.

« »