Dorombolás: a szívgyógyszer

Ma reggel a szokásos sulis kör után Maszat és Millie heves küzdelmére értem haza.

Nehezen tudtam eldönteni, hogy ez most játék, vagy egész komoly, éles küzdelem a két kis édes cirmos között. Ügyet sem vetettek rám, ezért elhaladva mellettük, a harmadikat kezdtem keresni. Ahogyan a két harcias macska nem törődött velem, úgy Kyra ővelük. Végtelen nyugalmat sugározva, résnyire nyitott szemmel a párnázott széken összegömbölyödve találtam rá az étkezőasztal alatt. Hatalmas volt a kontraszt.

Ahogy odaértem, már engem sem érdekelt a két verekedő, mert Kyra hívogató pillantásának nem állhattam ellen. Fel is kelt a kedvemért, kecsesen leugrott a székről, körbesündörgött, dorombolni kezdett, és azt hiszem, értettem, amit nekem mondott: „Épp a legjobbkor jöttél! Ezek itt ketten már vagy tízszer is laposra verték egymást. Már szinte az álmot is kiverték a szememből! Csak tudnám, mit kell ennyit pofozkodniuk…” Megcirógattam, de nem hagyta, hogy fölvegyem. Odébblibegett az előtérbe, és kaparni kezdett az arra rendszeresített kartonon, aztán egy jókorát nyújtózott, majd visszasétált, a lábamhoz dörgölőzött dorombolva, és a buksiját a kezembe fúrta. Ez az élmény felért egy nyugtatóval.

Bekapcsoltam a számítógépet, és felcsatlakoztam a benti gépemre. A csendben Kyra dorombolása mellett a két egymást püfölő-rugdosó morgása és nyávogása hallatszott. Aztán a két verekedő kergetőzni kezdett. Be a nappaliba mellém, fel a kanapéra, onnan a fregoli alá, onnan a fotelre, arról a zongorára, és az előző nap otthagyott kotta leverése után le a földre, és vissza az előtérbe. Ezt a kört megismételték még vagy kétszer, ami után jobbnak láttam kinyitni a nappaliban a teraszra vezető üvegajtót, és egyszerűen csak hagytam, hogy kirohanjanak. Csend lett. Kyra a kanapéra telepedett. Kettesben maradtunk: Kyra, meg én. Azt mondják, ha ránk pislog a macskánk, azt üzeni, hogy szeret. Azt nem tudom, hogy ez tény, vagy valami tudományos fantasztikum, mindenesetre az életérzésemen ez a nyitott kérdés mitsem rontott, ezek után viszont javítani sem kellett rajta.

A macska dorombolása olyan nyugtató hatással van az emberre, azt olvastam, hogy a szívrohamra való hajlamot is csökkenti! Már ettől a gondolattól is nyugodtabb vagyok. Amennyi információ zúdul ránk, méltán népszerű házikedvenc a macska. A vibrációs terápiában pedig a macska dorombolásához hasonló frekvenciát használnak. Állítólag a szövetek, de még a csontok regenerálódását is elősegíti. Szóval munka közben gyógyultam, és regenerálódtam.

Miközben átrágtam magam az ütemezett feladataim némelyikén, oldalra pillantva gyönyörködtem egy kicsit ebben a csodaszép állatban, ahogy a kanapén összegömbölyödve pihent. Olyan, akár egy értékes bengáli macska. Nem is. Sokkal szebb, mert a miénk. Egyáltalán számít ténylegesen hogy milyen fajta? Úgy vélem, ez a három szépség nyújt annyi örömet számunkra, hogy nem kutatjuk a származásukat.

Mindenesetre eldöntöttem, hogy szentelni fogok egy kis figyelmet az egyik írásommal az oly népszerű bengáliaknak, vajon mi teszi őket olyan különlegessé.

Mára megelégszem Kyra szépségével.