Egész későn értünk haza. Nem kis meglepetésünkre odapiszkítottak kicsit, aminek az – eddig nem megszokott – orrfacsaró szaga eléggé elborzasztott. Először a kis „dobozlakó” cicusokat kitettük a dobozból, és a „szennyezett” dobozokat a tüzifához tettem. Akicsiket addig a fürdőkádba tettük, ne szaladjanak szerteszét a lakásban.

Nem szerettem volna a lakásban elszállásolni a kis jövevényeket, ezért a melléképületben a biciklik és szerszámok mellett kaptak helyet. Mivel semmi nem volt már nyitva, terítettünk alájuk néhány nem használt rongyot, adtunk nekik egy kis konzervkaját, amit még Papáéktól hoztunk, tettünk nekik egy tálkába vizet, és jó éjszakát kívántunk nekik. 🙂
Másnap reggel egy sor feladat várt ránk. Mit adjunk enni, inni neki? Olyan picik még… Mi minden kellhet még nekik? Mennyibe fog mindez kerülni?
Az idő ellenünk dolgozott, ezért gyorsan a legközelebbi kisállatos üzletbe (nem akarom leírni az üzlet nevét) látogattunk, ahol az eladó készséges segítségével bevásároltunk. Másnap kiegészítettük a listát további térelekkel, így (később kiderült, közel sem) a vége 60eFt lett 🙂
Vettünk macskaalomnak egy nagyobb edényt, és belevaló spéci nedvszívó almot. Olyat, amit a kis párhetes cicusok nem esznek meg, egy hordozó ketrecet, amibe belefér 3 felnőtt macska is.
Szárazeledelt, és olyan konzervet is, ami kifejezetten kiscicáknak való.
Beszereztünk tálkákat eledelnek és innivalónak is.
Szükség volt egy kis játékra is, ezért választottunk egy olyan talpas tornyot, amiről egy madzag lóg, a végén egy gombóccal. Volt még egy kis ostorszerű, vagy ha úgy tetszik pecabotra emlékeztető játék is, aminek a végén egy aranyos kismadárra hasonlító figura, de igazi madártoll díszítéssel, és három csörgős labdát választottunk hozzá. A kis szerszámos pillanatok alatt egy macskabirodalommá vált.